A tavalyi annyira volt benne, mint a semmi. 3-1-ről úgy estünk ki, hogy kb. semmi nem mutatott rá. Az egy sima széria volt, aztán a R úgy gondolta minden mindegy alapon, hogy na innentől kaparunk, mint àllat, aztán lesz, ami lesz. Gondolom mi meg úgy mentünk neki, hogy 3-1 ide, félvállról behúzzuk. Aztán buktuk az 5. meccset, azt valószínű még akkor is nyugodtak voltunk, hogy majd csak beokoskodjuk a 4. győzelmet. A Nyr meg el.kezdett bìzni, hogy ha mennek előre pörögve, akkor van esély, hogy feléjük billenjen a mérleg 6. meccsen. Onnan meg már a lélektani előny is ott volt. Még ekkor is elég lett volna, ha nem.befosunk, hanem észre vesszük, hogy nagy a baj, és szintet lépünk. Helyette csak görcsöltünk, de nem túl meggyőzően.

Ki lehet úgy szopni, mint a Flyers ellen, hogy kapsz 5-8 gólokat, mert az ellenfélnek összejön minden, ami előtte 10 évig nem. Azt a szériát sose nyertük volna meg. Ellenben a tavalyi NYR elleni az szégyen kategória.
Az idei papírforma.